Eszter

Prievera Eszter
Yin jóga oktató 

 

Eredetileg jogász végzettséggel rendelkezem és évekig ebben a munkakörben ténykedtem. Gyermekkoromban messze elkerültem a sportokat, illetve bármilyen sportba is kezdtem bele (úszás, ritmikus gimnasztika), előbb utóbb felmerült az adott sportág versenyszerű gyakorlásának lehetősége, melyet szüleim “az elme pallérozása mindenekelőtt” zászlaja alatt nyomban szabotáltak. Ebből kifolyólag, vagyis inkább ezt kompenzálva az egyetem elvégzését követően farkaséhséggel vetettem bele magamat a sport világába. Mondhatni mindenevő voltam, legyen szó aerobicról, futásról, úszásról, krav magáról, vagy akár kortárs balettról, éhségem csillapíthatatlannak, lelekesedésem pedig töretlennek bizonyult.

 

A jógával 2011-ben találkoztam először, amikor is minden bátorságomat összeszedve lemerészkedtem egy bikram jóga órára. Őszintén mondhatom: szerelem volt első látásra. Máig emlékszem, hogy – bár esti óra volt – , utána órákig örömmámorban úsztam, alig bírtam elaludni és reggel az első utam visszavezetett egy kora reggeli órára. Számomra ez a fajta gyakorlás hozta el azt a megérkezettség, egység élményt az életembe, melyre tudat alatt mindig is vágytam. 100%-os koncentrációt, odafigyelést, nagy erőfeszítést igényel, a gyakorlás során egyszerűen nincs időd, erőd, energiád ahhoz, hogy elkalandozzanak a gondolataid, csapongjon az elméd. Míg a test maximálisan elfárad, majd feltöltődik, az elme végre megpihen, kikapcsol, ami szerintem ritka tapasztalás a nyugati világ embere számára és a jóga volt az első mozgásforma, ami nekem ezt az élményt megadta.

 

2017 őszén Thaiföldön elvégeztem egy 200 órás hot yoga oktatói képzést, majd oktatni kezdtem. Miközben figyelmem egyre inkább a különféle dinamikusabb, yang típusú irányzatok felé terelődött (astanga, vinyasa krama), teljesen véletlenül “botlottam bele” a yin jógába, melyre  az első alkalommal nem tekintettem többként, mint egy jó kis, bikram utáni “levezetés”. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy ez jóval több annál. Engem teljesen magával ragadott az, ahogy a gyakorlás statikussága, az ászanákban való hosszabb elidőzés rendkívül finoman és tapintatosan, de kérlelhetetlenül megszólítja a tudatalattit, “munkára bírja” a lelket, lehetőséget teremtve ezáltal mélységek és magaslatok, katarzisok megélésére (volt, hogy sírtam, vagy éppen nevetésben törtem ki) ill. arra is, hogy az ember lelkének polcain a megfelelő helyükre kerüljenek a dolgok. Kicsit olyan nekem a yin jóga, mint egy jó pszicológus, vagy egy gondoskodó szülő: fogja a kezed, irányt mutat. Bár az utat Neked kell bejárnod és mindig azt adja a kezedbe, amivel éppen dolgod van, mindeközben maximálisan a segítségedre próbál lenni.

 

Azóta megjártam egy yin oktatói képzést is. Oktatóként minden erőmmel azon vagyok, hogy gyakorlóim is megtapasztalhassák a saját, személyre szabottan nekik szánt “yin megéléseiket”.